Karácsony előtt voltunk pár héttel, amikor a nagyobbik lányom, aki már 14 éves mondta, hogy szeretne egy kis meglepetést adni a helyi mentőállomás dolgozóinak szenteste.
Mi az anyjával mondtuk neki, hogy rendben, de a saját pénzedből veszed meg. Természetesen nem azért mert mi nem értékeljük a mentősöket – mint ahogy a mi családunkban, szerintem mindenki családjában előforult már, hogy jöttek és segítettek. Én nyáron kimentem a piacra, hogy vegyek pár dolgot, meg hozzak lángost a családnak és egyszer csak összesetem. Engem is mentő szállított be a korházba, mint kiderült agydaganatom van (de ez egy másik történet) – Inkább az volt a cél, hogy ha adni akar, akkor a sajátjából adjon, más pénzéből könnyű adakozni. Lásd az ország „gázszerelőjét” aki néha ad, és az mindig benne van a hírekbe. Igaz a mi adópénzünkből könnyű… én mindig azt mondom, hogy aki adni akar az csendben is tud adni, minden más csak színjáték!
Szóval megszületett a döntés, kókuszgolyót készít, meg esetleg egy kis ajándékot még. Megvette a hozzávalókat és 23-án egész nap azt csinálta, 140 kis kókuszgolyót készített el egyedül.
Kitalálta, hogy még szeretne tükörre gravíroztatni egy képet, kis felírattal. Nem bonyolult dolgot, a mentősök emblémáját, egy kis szolíd kerettel, feírattal.
A vállalkozásunknak van egy lézergravírozással foglalkozó része is. https://www.facebook.com/profile.php?id=100063668347090 Mondtam neki, hogy rendben, de neked kell megszerkesztenie. Természetesen ott voltam melette, és minidg mondtam, hogy mire kattintson, hogyan kell szerkeszteni, egyrészt hogy megtapasztalja, hogy egy ilyen munka nem 10 perc, másrészt ha ő maga csinálja akkor sokkal jobb érzés átadni, mint ha csak elkészíteti mással, legalábbis én így látom.
Szerintem nagyon jól sikerült.
Mint minden este, Szenteste is kutyátsétáltattunk és azt gondoltuk, hogy az ajándékátadást és a kutyasétáltatást egybekötjük. Ez így is történt, odaértünk a metőállomásra, a lányom becsöngetett, láttam rajta hogy nagyon izgul, hogy mit is mondjon, de nagyon ügyesen megoldotta a feladatot. Átadta az ajándékot, Boldog Karácsonyt kívánt. Az állomás dolgozói nagyon örültek, de ami még ennél is fontosabb a lányom is boldog volt. Láttam rajta, hogy még utánna is nagyon fel volt pörögve.
A lényom nagyon szeretne egészségügybe dolgozni, az hogy mennyit tesz érte az más kérdés. Magamból kiindulva tudom, hogy pár „svédcsavar” belefér addig ameddig eléred a célod.
Nagyon büszke vagyok rá és lehet, hogy ezt nem mondom neki gyakran és többet kellene mondom, de tényleg az vagyok. Jó ember, mindig gondol másokra. Igaz még a helyét nemnagyon találja a világba, de 14 évesen nagyon kevesen találják, én sem találtam. Azt gondolom, jól neveltük és neveljük, mert ilyeneket cselekszik.
Arnold Schwarzeneggernek van egy motivációs beszédes az élet 6 szabályáról, minden egyes szava igaz. Abben szerepel egy olyan, hogy ” Valamit mindig adj vissza a közösségnek ” én azt gondolom, hogy mindenkinek maga mértékéhez képest mindig vissza kell adni valamit, legyen az egy kis segítésg, jótékonykodás, vagy csak pár süti a szolgálatban légő mentősöknek, de minidg adj! Törekedj a jóra. Ígyekszem ezeket az „útmutatásokat” átadni a lányaimnak és a környezetmenek.
