A mai politikai helyzet, ami kialakult benzinstop-benzinstop megszüntetése, ársapkás termékek stb. Ezek árait sokáig nem lehet tartani. Egyrészt nagyban hozzájárulnak az inflációhoz – mert mint kereskedő, ha nekem azt mondják, hogy van egy termék amit olcsóbban kell adnom, mint ahogy beszerzem, akkor az összes többi termék árát emelem, hogy fedezzem a veszteségemet – .
Másrészt, ez egy mesterségesen generált dolog, vagyis nem követi a piaci szabályokat. Ami ideiglenesen jó az embereknek, de hosszútávon nagyot lehet rajta bukni. Természestesen akik ezt megtervezték nem hülye emberek, pontosan tudták, hogy mit csinálnak. A közgazdaságban ezt a jelenséget „buboréknak” hívják.
Mi is az a közgazdasági buborák?
A közgazdaságtani buborék egy olyan jelenség, amikor egy vélt vagy valós termék üzleti sikere után tömegigény alakul ki a termékbe vagy szolgáltatásba történő befektetés iránt, és az így mesterségesen felértékelődő befektetések kapcsán hitelezés is indul, aminek nincs és nem is lesz fedezete, mert egy idő múlva elfogynak a potenciális befektetők. Az így létrejövő fedezethiányt nevezik „buboréknak”, ami jelentős veszteségeket okozhat.
Egyik legismertebb példa az 1643-as „tulipán mánia” Ekkor a holland gazdaság nagyon meggazdagodott a külföldi kereskedelme által, ezáltal a lakosok is megvagyonosodtak. A jólét hatására az országban akkor is nagy becsben tartott különleges tulipánok és tulipánhagymák iránt megnőtt az érdeklődés és hirtelen nagy haszonnal kecsegtetett a tulipánhagymákkal való üzletelés. Volt olyan időszak, amikor egy hagymáért egy házat lehetett venni. Tulipánhagymákkal kezdtek kereskedni, a spekulációk hatására pedig sokan látták bombaüzletnek, hogyha akár egész vagyonukat különleges tulipánhagymákra áldozzák, azaz abba fektetik. Idővel azonban kihunyt az érdeklődés a tulipánhagymák iránt, ezért azok értéke lezuhant, aki tehát korábban drágán vásárolt később súlyos veszteséget szenvedett az elértéktelenedő tulipánhagymával.
Később is több alkalommal értékelődtek fel különböző termékek, áruk, szolgáltatások, hogy aztán elértéktelenedve jelentős veszteségeket okozzanak, és itt, különösen a jobban dokumentált korszakokban már előfordultak egzisztenciális bedőlések.
A 2008-ban kirobban gazdasági világválság is a fentebbihez hasonló ciklusokat produkált, itt az optimista hangulatban ingatlanokra és tartós fogyasztási cikkekre adott hitelek és jelzáloghitelek okozták a buborékot, amiben idővel sok kockázatos hitel is szerepelt olyan személyek részére, akik azt nem is tudták visszafizetni. A ingatlanok értéke viszont 2006-ban tetőzött, és ekkor pukkant ki a buborék: nem lehetett több hitelfelvevőt találni, ami az ingatlanárak és az ingatlankereskedelmi részvények értékének csökkenését okozta. A bankok a kintlévőségeiket ezáltal nem tudták behajtani, ráadásul a hitelektől eladósodott társadalom sem volt képes vásárolni és fogyasztani, beleértve a banki termékeket is, ezért sok bank is csődbe jutott. Az így kialakult jelzálogválság egyértelmű jele a Lehman Brothers 2008-ban történt összeomlása volt, innen datálható a világválság, amit a legtöbb helyen csak állami segítséggel vagy államosítással lehetett megállítani a teljes gazdasági-társadalmi összeomlástól.
Később hasonló módon járt a nagy reklámkampánnyal kísért Bitcoin nevű kriptovaluta is 2018-ban, amikor értékének 83%-át vesztette el az előző évihez képest, ez akkori árfolyamon hozzávetőleg 700 milliárd dollár volt. A bitcoin legnagyobb része felett azonban ekkor nagyon kevesen rendelkeztek, így ez az elértéktelenedés nagyon keveseket érintett.
A mosatni Ársapkás dolgoknál is hasonló a helyzet. Ezek mind, mind gazdasági buborákok, amik egy hibás gazdaságpolitikának köszönhető, amit Matolcsy nyiltan be is vallott.
